Bár vasárnap estére nyilvánvalóvá vált, hogy hétfőn már nem folytatódik a blokád, a hétfői nap még részben annak jegyében telt.
Kezdődött mindjárt történelemórán. BZ tanár úr nagy szakmai tekintélynek örvendett az osztály körében, a taxisblokádot megelőző egy év történései közepette egyértelművé vált elveinek és szimpátiájának liberális volta, de nem egy volt egy térítő típus. Egész órán a blokádról volt szó, valahogy tanár is, diák is fontosabbnak tartotta, mint a kora középkort. Egészen összefüggő, logikus és jól felépített érvkészletet adott elő.
Azt elfogadta, hogy a magyar benzinár nem lehet messze a világpiacitól, de határozottan elítélte a bevezetés módját és különösen a kirobbant válság kormány általi kezelését. Az osztály többsége lényegében magáévá is tette a véleményét. Elfogadtuk, hogy tényleg nem szép dolog a helyhetósági választások miatt hónapokkal később, hirtelen, puccsszerűen emelni, nem szép dolog a lakosság által egyértelműen támogatott megmozdulás résztvevőit erőszakkal fenyegetni, nem szép dolog a közszolgálati médián keresztül pártrendezvényt szervezni, illetve demokráciákban merőben szokatlan, ha egy kormánypárt frakcióvezetője beül a közszolgálati tévé stúdiójába és felügyeli az adást.
Közvetlen utána következett az énekóra. NT tanár úr ismert volt mély, érzelmi és családi indíttatású nemzeti-konzervatív szimpátiájáról, ami akár a racionalitást is mellőzve volt képes őt a beszélgető- vagy vitapartner meggyőzésére sarkallni. Hát, ezen az órán nem volt szerencséje. Máig előttem van az arcára kiülő megrökönyödés, majd zavar, majd negyvenöt percnyi felháborodás, amit a tizenhat éves tanítványai okoztak: ellentmondtak neki, határozottan és ügyesen vitatkoznak vele. Nem hagyták magukat érzelmi alapon a gonosz, nemzetellenes taxis terroristák ellen hangolni, és nem hatotta meg őket, hogy a tanár úr nem tudott bejutni a kórházba a 91 éves dédnagymamájához.
Utólag visszagondolva, beírok egy nagy (immár posztumusz) pirospontot az adott gimnázium akkori igazgatójának az intézmény demokratikus és messzemenően toleráns légköréért. Ugyanis nem hogy nem érte semelyik diákot kellemetlenség a vitatkozás ténye vagy tartalma miatt, de minden tanár kifejezetten bátorította az önálló véleményalkotást, bármi is sül ki abból. Tartok tőle, hogy manapság nem ez jellemzi a középiskolákat.
Fizikaórán TE tanárnő nem volt hajlandó az ügy (párt)politikai hátterével foglalkozni. Ő kijelentette, hogy egyetért az áremeléssel, és ő demonstratíve szombat délelőtt tankolt, kényelmesen, a legmagasabb benzinárnál. Ezután egész komoly előadást hallhattunk tőle a magyarországi energiahelyzetről, nemzetközi trendekről, környezetvédelmi megfontolásokról. Hát, ezt is a blokádtól kaptuk. :)
És még mindig nem volt vége az ügynek. Iskola után hazaérve bekapcsoltam a tévét, mert úgy sejtettem, hogy jó kis napirend előtti szócsata lesz a parlamenti közvetítésben. Hát, nem csalódtam, akkori mércével mérve remek cirkusz volt.
Ez a szócsata méltó záróakkordja lett annak a pár napig tartó lázas állapotnak, amit 1990 őszén, a friss magyar demokráciában átélhettem. Történelminek tűnő eseményeket láthattam testközelből úgy, hogy közben nem éreztem magam veszélyben. Úgy éreztem, ez volt a mi kis ötvenhatunk.
A taxisblokádról elérhető egy 1996-ban készített dokumentumfilm a tecsőn, összesen hat részletben, összesen kb. egy óra. Ajánlani tudom az érdeklődőknek:
A dokumentumfilm hat darabja: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik.
A taxisblokádot feldolgozó bejegyzéssorozat végére összeállítottam egy kivonatot az akkori parlamenti ülés jegyzőkönyvéből. Mai szemmel számomra feltűnő az a kimért, udvarias, kissé patetikus, de együttműködő, a másik szempontjait elismerő és megoldásra törekvő stílus, ami az akkori ülést jellemezte. De ne feledjük, akkor még szinte mindenki csak pár hónapja volt képviselő, jóindulatú kezdő volt a politikusi szakmában.
Horváth Balázs (MDF) a Kormány részéről:
A lezajlott események károkat okoztak az ország gazdaságának, és veszélyeztették az ország eddigi kedvezõ nemzetközi megítélését. Ezért a Kormány – annak ellenére, hogy maga mögött támogatást érzett – nem kívánt erõszakot alkalmazni, mert tudatában volt annak, hogy az országnak csak egy konszenzuson alapuló megoldás adhatja meg a feltétlenül szükséges stabilitást.
Kónya Imre (MDF):
Sajnálatos, hogy voltak olyan politikai erők, amelyek nemcsak a tiltakozókkal, hanem az általuk alkalmazott törvénytelen módszerekkel is azonosultak, és azt kifejezetten támogatták. (…) A tegnapi több tízezres tüntetés résztvevõi példát adtak minden politikai erőnek (derültség az SZDSZ soraiban). A tüntetés egyik jelszava az volt: „Alkotmányos rendet, vállaljuk a terhet!” A tüntetők a törvényesség, az alkotmányosság fenntartása mellett mutatták a kiutat, és biztosak vagyunk abban, hogy az ország túlnyomó többségének véleményét képviselik.
Pető Iván (SZDSZ):
Most már talán valamennyien egyetértünk abban, hogy Magyarországon a múlt héten nem valamiféle benzinárválság zajlott le, hanem nyílt politikai válság. (…) A társadalomnak vissza kell nyernie a hitet, hogy a Kormány igazat mond, lépései kiszámíthatóak, és a gazdasági kibontakozást szolgálják. Ez a Kormány az elsõ, valóban súlyos intézkedésének meghozatalakor nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a gazdasági stabilitás terheit elfogadtassa az ország népével.
Vincze Kálmán (FKgP):
Mindenekelõtt kinyilvánítjuk, hogy az áremelések nyomán kirobbant elégedetlenség valódi okát a teljes rendszerváltás elmaradásában látjuk, ugyanis a békés forradalom mindeddig nem rendezte újra a tulajdoni viszonyokat. Elmaradt a reprivatizáció és a földkérdés megoldása is. (…) Mindazonáltal koalíciós felelõsségünk tudatában is felhívjuk a Kormányt arra, hogy haladéktalanul lásson hozzá a politikai és gazdasági rendszerváltás megvalósításához, a békés forradalom beteljesítéséhez.
Horn Gyula (MSZP):
Sajnálatosnak tartjuk, hogy egy válsághelyzetnek kellett kikényszerítenie azt a megegyezést, amelyet tegnap lefolytattak. (…) Az események tanulságai közé tartozik, hogy mindannyiunknak végre abba kell hagynunk, fõképpen a Parlamentnek, a múltban való merengést. Meggyõzõdésem szerint teljesen igaza van annak a bölcs mondásnak, amely szerint nappal gyújt lámpást az, aki folytonosan a múlttal foglalkozik.
Orbán Viktor (Fidesz):
Elõször is le kell szögeznünk, hogy a Kormány hazudott. A benzinár emelését megelõzõ napon még tagadták másnapra tervezett intézkedésüket. Másodszor akkor hazudott, amikor az árak ilyen mértékû emelését a világpiaci árak változásával indokolta, holott világos számunkra, hogy ez csak kisebb részben volt oka lépéseiknek, valójában az államháztartáson keletkezett réseket akarták betoldozni. (…) Igaz ugyan, hogy nem a Kormány, csak a legnagyobb kormányzó párt, az MDF szervezte a Kormány melletti ellentüntetést, de a Kormány a Parlament ablakain kitörõ örömmel fogadta a felmentõ sereget. (Derültség a bal oldalon.)
Füzessy Tibor (KDNP):
Tegnap este a televízió jóvoltából az egész ország tanúja lehetett a társadalmi béke meghirdetésének. Örülnünk kellene annak, hogy ez így van. Mégis, a béke íze, a béke zamata egy kissé megkeseredik a szánkban, ha arra a háromnapos útra gondolunk, amely ehhez a békéhez elvezetett. Az ügy egyetlen érdemi kérdését, a benzinárak emelésének indokoltságát vagy indokolatlanságát, úgy gondolom, hogy itt hiába is próbálnánk eldönteni.
Torgyán József (FKgP):
(Orbán Viktor) megengedhetetlen hangot használt akkor, amikor azt a kifejezést használta, hogy a Kormány hazudott. A Házszabály 46. §-a értelmében a magáról megfeledkezõ képviselõtársat rendre kell utasítani, szükség esetén - megfelelõ javaslatra - az ülésnapról ki lehet zárni. (…)Ezért én tisztelettel kérem Elnök Urat, hogy szíveskedjék Orbán Viktort rendreutasítani és egyben õt felszólítani, hogy kövesse meg a Kormányt, kérjen elnézést és többet ilyen kifejezést a Házban ne használjon.
Orbán Viktor (Fidesz):
Nem óhajtok Torgyán úrnak válaszolni, ellenben a tisztelt, velem szemben ülõ parlamenti képviselõknek szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy az a kifejezés, amit én használtam egyfelõl teljes egészében fedi a valóságot, másfelõl a legenyhébb volt arra nézve, amit használni lehetett. Köszönöm szépen. (Bal oldalon taps.)