(kattintson a képre, megnyílik nagyobb méretben)

1989 tavaszán látszott először reális lehetőségnek, hogy valóban szabad választások eredményeként útnak induljon Magyarországon a demokrácia és többpártrendszerújabb kísérlete.

Eleinte azt lehetett sejteni, hogy ebben az új parlamentben a legerősebb erő az egykori állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) lesz. Ám egyre több és több, azelőtt elképzelhetetlen eseménytudatosította az emberekben, hogy itt tényleg komoly változások vannak folyamatban.

Mire elérkezett a választások időpontja, a szocialistákat az új erők lényegében leradírozták a politikai étlapról, amúgy kommunikációsan. Országosan csak mintegy 11%-ot, 535 ezer szavazatot kapott az egykoron 800 ezer tagot tömörítő állampárt utódja.

A szocialisták listáját böngészve - akár az itt szereplő budapesti területi listát, akár valamelyik megyeit vagy az országosat nézzük - el kell ismerni, hogy politikai és gazdasági értelemben igen erős csapattal indultak.

Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, gyárvezetők, vezérigazgatók, főosztályvezetők, újságírók mellett megtaláljuk rajta a Baloldali Ifjúsági Társulás elnökét (Kiss Péter, ma tárca nélküli miniszter és képviselő) és alelnökét (Molnár Gyula, ma Újbuda polgármestere és képviselő)  is.

A választók szemében persze egyáltalán nem számított előnynek az államigazgatási, politikai, gazdasági tapasztalat. Sőt.

A budapesti listával négy parlamenti mandátumot nyertek el a szocialisták. Ezen felül az országos listáról is kaptak páran mandátumot az itt szereplők közül. Köztük Bokros Lajos, aki a Szabadon választott - Parlamenti almanach 1990 c. könyv 89. oldala szerint hat nyelven ír és beszél, valamint megalakulása óta tagja a Magyar Szocialista Pártnak.