Az 1990-es választásokon a Magyar Szocialista Párt helyzete csöppet sem volt irigylésre méltó. Boldog-boldogtalan, stílusos-stílustalan rajtuk köszörülte a nyelvét, a tucatszámra alakuló új pártok közül amelyiknek épp nem volt érdemi mondanivalója, az köpött egyet a komonisták felé verbálisan.

A szocialista jelöltek egyéniben az esélytelenség nyugalmával indulhattak. Markos György színész, humorista (Alfonzó fia) például Budapest 15. számú választókerületében próbálkozott, és ért el 12%-os eredményt.

Mint azóta kiderült, a budapesti 15. választókerületben, a Gellérthegyen és környékén markánsan jobboldali népesség lakik. Itt még az 1994-es választásokon is jobboldali jelölt győzött, az aktuális jobbszél pedig rendre az országos átlag kétszeresét produkálja.

Ezt azonban 1990-ben még nem lehetett tudni. 1990-ben tulajdonképpen még semmit sem lehetett tudni. Ekkor a pártok még nem dolgozhattak a korábbi szabad választások adataival, mert azok harminc évnél is régebbiek voltak. Ekkor még gyerekcipőben járt Magyarországon a közvéleménykutatás, mint szakma. Nem lehetett tudni, hogy a választók az egyéni jelöltek esetén mennyire fogják a jelölt személyét figyelembe venni és mennyire az őt indító pártot. Sőt, azt sem lehetett tudni, hogy a választók leadott szavazatai mire elegendőek és mire nem, azaz mit dob ki magából a frissen kidolgozott, egyébként elég bonyolultra sikeredett választási rendszer.

Markos György a kampány utolsó napjára, a választások vasárnapját megelőző péntek estére "önálló estet" hirdetett meg Nádas Györggyel közösen. Én egészen véletlenül, kezdés előtt fél órával, egy szórólapról értesültem az eseményről. Akkoriban egy Markos-Nádas est igazán jó ajánlatnak számított (pláne ingyenesen), úgyhogy beültem rá.

Éppen tegnap este ultiztunk azokkal a cimboráimmal, akikkel annak idején, gimnazistaként ezt az egész plakátgyűjtéses-rendezvénylátogatásos vonalat követtük, és a készülő poszt miatt szóba került az az este. Eredetileg úgy emlékeztem, hogy ezen egyedül voltam, de kiderült, hogy másodmagammal. Mármint a kis csapatunkból. A rendezvényre úgy 100-150 főnyi közönség ment el, csodálkoztam is, hogy ennyien kíváncsiak egy szocialista jelölt bemutatkozására 1990-ben.

Az estre Nádas György valami miatt nem jött el. Markos önállóan is egészen vállalható műsort adott elő, vélhetően rögtönzött. El kellett dolgoznia a közönség hiányérzetét Nádas miatt, kezdenie kellett valamit azzal a meglepetéssel, hogy a hagyományos választási gyűlés kereteitől lényegesen eltérően egy humorestre ültek be. Az esten politikáról nem sok szó esett. Markos Györgyöt azóta is pozitív szereplőnek tartom, még Alfonzó is büszke lehetne rá.