Forradalmi helyzet akkor áll elő, ha az adott társadalomban, kirándulócsoportban vagy bűnszervezetben a hierarchiában alul levők már nem akarnak, a felül levők pedig nem tudnak a korábbi módon élni, mint azt Lenin oly' találóan megfogalmazta. Ő persze eredetileg kizárólag társadalomra vonatkoztatta ezt a definíciót, mivel nem foglalkozott kirándulócsoportok vagy bűnszervezetek hierarchiájával.

Az azóta felgyűlt tapasztalatok szerint ez a bizonyos forradalmi helyzet jellemzően olyan eseménysorozatba torkollik, amit sikerességétől függően forradalomnak vagy lázadásnak, netán ellenforradalomnak nevezünk. Az ilyen események aktív résztvevőit pedig értelemszerűen a forradalmár, lázadó vagy ellenforradalmár névvel illetjük. Ha esetleg a végbemenő eseménysorozat különösen véres és különösen sikertelen, akkor a terrorista kifejezést is használhatjuk.

1989 tavaszán a Magyar Népköztársaság északi szomszédjában, Csehszlovák Szocialista Köztársaságban forradalom készülődött. Az ennek érdekében tenni vágyó cseh ellenzékiek ki is mentek a prágai Vencel térre, és tüntetni kezdtek. Az aktuálisan hatalmon lévők ezt úgy értékelték, hogy ami ott készül, az legfeljebb lázadás lehet, de forradalom semmiképp, mert a forradalmat ők képviselik. Így mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a gonosz lázadók ne vihessék végbe ördögi tervüket, ezért vízágyúval lelocsolták, gumibotokkal megverették és további intézkedésig börtönbe zárták őket.

A fennálló hatalom megdöntésére szervezkedő cseh ellenzékiek azonban mégis forradalmárként kívánták definiálni magunkat, még akkor is, ha a klasszikus forradalmi eszköztár bizonyos elemei (pl. lőfegyverek) nem voltak a birtokukban. Így aztán nem is békéltek meg a forradalmárokhoz méltatlan helyzettel, és a külföldi barátaikhoz fordultak, hogy a helyi közvélemény aktivizálásával fejtsenek ki nyomást a szabadon bocsátásuk érdekében.

A külföldi barátok nem is tétlenkedtek. Tüntetést szerveztek 1989. március 2-ára a budapesti Vörösmarty térre, hogy kifejezzék szolidaritásukat a bebörtönzöttekkel, érzelmileg készítsék a magyarországon hatalmon lévőket és a közönséget a következő hónapok eseményeire, valamint gyakorolják a tüntetésszervezést, alig két héttel a magyar ellenzéki szervezetek március 15-i összevont demonstrációja előtt.

A tüntetés pompásan sikerült. Ki lett fejezve a szolidaritás, haladt az előkészítés, gyakorolva volt a tüntetésszervezés, plusz értékes vágóképekhez jutottak a kommunizmus rabigájában szenvedő kelet-közép európai népek forradalmi szabadságvágyáról tudósító nyugati televíziók. Még abban az évben lezajlott egy bársonyos forradalom Csehszlovákiában, kikiáltották a köztársaságot Magyarországon, és a következő évben bekerült a parlamentbe a szórólapot aláíró szervezetek közül négy.

Ekként fordította meg hát a történelmet a tüntető cseh forradalmi tömeg, a tüntetést szervező forradalmi magyar ellenzék, meg a fontosabb nagyhatalmak. Tömegek és nagyhatalmak, ketten, kéz a kézben, vállt vállnak vetve, a közös cél érdekében, együtt dübörögve, mint a két jó barát, az egér és az elefánt a hídon.