Esős vasárnap délutánokon, áramszünet idején, a vízvezetékszerelőre várva, vagy június elején, az ötévente esedékes érettségi találkozókra készülődve mindig hasznos időtöltés a régi tablókat nézegetni.

Ilyenkor fény derül a világ nagy igazságaira, hogy lám, az X mennyire hülye volt, aztán mégis bejött neki az a benzincsempészes biznisz, azóta van húsz kocsmája és csak röhögni jár haza az Adriáról, tehát az érvényesüléshez nem csak és nem elsősorban észre van szükség. Meg hogy a félzseni Y, aki mindig osztályelső volt, kivéve énekből meg testnevelésből, annak aztán akkora agya volt, hogy valaki egyszer felfigyelt rá és együtt lettek milliárdosok valami informatikai ötletből, tehát a tehetség mégis utat tör magának.

A fentiekhez hasonló, a világ működését egy patikamérleg pontosságával leíró kocsmoid bölcsességek bőven teremhetnek akkor is, ha az SZDSZ 1990-es, ezüstérmes csapatának tablóját nézegetjük.

Mécs Imre például az '56-os politikai akadémia növendékeként került be az SZDSZ 1990-es csapatába. Villamosmérnöki végzettségével kuriózumnak számított a történész - jogász - tanár - szociológus - egyéni gazdálkodó parlamentben. Aztán 2006-ban az MSZP csapatához igazolva az országos listáról szerzett mandátumot, kivívva ezzel egy gennyes fröcsögésért felelős jobboldali megmondóemberből a "megélhetési halálraítélt" minősítést. Azóta is parlamenti képviselő.

Tölgyessy Péter ennél korábban, 1996-ban távozott az SZDSZ-ből, pedig az első parlamenti ciklusban frakcióvezető is volt. Aztán 1998-ban a parlamenti patkó átellenes oldaláról, az ekkor már kicsit sem liberális Fidesz padsoraiból játszotta az élő fricska szerepét. Három teljes cikluson keresztül nem szólalt fel a Parlamentben. 

Magyar Bálint azóta is emblematikus tagja az SZDSZ-nek. A Horn-kormányban ő váltotta oktatási miniszterként Fodor Gábort, aki ebben a szerepében annyira könnyűnek találtatott, hogy már a mérleg hibájára gyanakodtak. A nevéhez fűződik a kétszintű érettségi ma is üzemelő rendszere, amit a magyar intézményi és társadalmi sajátosságok egymásra hatásaként pont akkora részben sikerült csak bevezetni, hogy az előnyei ne nagyon érvényesüljenek, de a hátrányai igen.

Kis János a demokratikus ellenzék jelentős alakja és az SZDSZ első elnöke volt, de sosem lett parlamenti képviselő. Rendszeresen publikál a sajtóban, a CEU tanára. 2002-ben kilépett az SZDSZ-ből, miután ismertté vált, hogy az SZDSZ által is támogatott Medgyessy Péter kormányfő a Kádár-rendszer állambiztonságának szigorúan titkos tisztje volt.

Szabó Miklós az SZDSZ alapító tagja, 1990-től két teljes ciklusban a párt parlamenti képviselője volt. 1998-ban egyéniben nem indult, és szerepelt ugyan az SZDSZ budapesti és országos listáján, de nem befutó helyen. 2000-ben elhunyt. Ma az SZDSZ mellett működő pártalapítvány az ő nevét viseli.

Pető Iván szintén a demokratikus ellenzék tagjaként lett az SZDSZ alapító tagja, 1990-től mindmáig a párt parlamenti képviselője. Országos ismertsége az 1991-ben, Kónya Imre MDF-es frakcióvezetővel a kárpótlás témájában lefolytatott televíziós vitát követően ugrott meg. Tölgyessy Pétert váltva 1992-től öt évig az SZDSZ elnöke. Az 1994-es választásokon egyéni választókörzetben második helyre szorult a politikában addig nem jegyzett Pécsi Ildikó szocialista jelölt mögött, nagy derültséget keltve. Jelentős szerepet játszott az 1994-es MSZP-SZDSZ koalíció tető alá hozásában. Kormányzati feladatot sosem vállalt, vélhetően már nem is fog. 

Haraszti Miklós tagságát az SZDSZ 1990-es csapatában az a jelentős demokratikus ellenzéki múltja biztosította, amely már 1973-ban elindult, a Vörös Csillag Traktorgyár marósaként szerzett tapasztalatait feldolgozó, Darabbér című könyvével. 1994 óta nem parlamenti képviselő, de médiakuratóriumi delegáltként, illetve az EBESZ tisztségviselőjeként nem távolodott el az SZDSZ, a politika és a jó minőségű öltönyök világától.

Demszky Gábor 1990 tavaszán ugyan képviselői mandátumot nyert, de miután ősszel  Budapest főpolgármesterévé választották, lemondott róla. Ezt a mutatványt azóta minden választási évben megismételte, sőt, 2002-ben nem is várta meg az őszt a lemondással. Volt egy rövid pártelnökös meg egy EP-képviselős dalbetétje. Ő "A" főpolgármester. Hogy milyen, azt majd akkor fogjuk megtudni, ha lesz legalább egy másik is, akivel össze lehet hasonlítani. Főpolgármesteri munkáját mindvégig az a kétszintű önkormányzati struktúra hátráltatta a legjobban, ami mellett a rendszerváltáskor az SZDSZ kardoskodott.

Tamás Gáspár Miklós is (Kis Jánossal és Hack Péterrel) egyike annak a három szakállas - szemüveges - kevéshajú eszdéeszesnek, akiket gyakran kevertek össze egymással a politika kevésbé figyelmes szemlélői a '90-es évek elején. TGM Erdélyben született, majd a '70-es évek végén Magyarországra települt. A demokratikus ellenzék tagjaként még az egypárti parlamentnek is tagja volt, miután 1989-ben egy visszahívott képviselő helyére megválasztották. Az 1994-es választások óta nem képviselő. 2000-ben szakított az SZDSZ-szel, mára markáns globalizáció- és kapitalizmuskritikus álláspontot képvisel, mint publicista és egyetemi oktató. 

Kőszeg Ferenc útja szintén a demokratikus ellenzéktől vezetett a Parlamentbe, ott két cikluson keresztül képviselő. Miután 1998-ban nem szerzett mandátumot, minden munkaidejét a Magyar Helsinki Bizottságnak szentelte, ahol már azelőtt is tevékenykedett, sőt alapítója volt. Ez egyébként egy valódi, tényleges jogvédő szervezet, nem afféle pártszolgálatos operettjogvédők, mint amilyenek azóta elszaporodtak. Onnan ment nyugdíjba 2007-ben. 

Rajk László családi hátterével nem lehetett nehéz eljutni a demokratikus ellenzékig. A Demszky Gáborral a '80-as években szamizdat kiadót működtető Rajk például a jelvényük megtervezésével is segítségére volt a demokratikus ellenzéknek, majd az SZDSZ-nek. Az első és a második ciklusban is mandátumot szerez, 1996-ban erről a Tocsik-ügy kirobbanása miatt lemond. Azóta (is) építészként dolgozik, a napi politikában nem vesz részt, de nem távolodott el az SZDSZ-től. Legismertebb munkái talán a Corvin mozi belsőépítészeti munkái és a Lehel-csarnok, aminek a tervezője volt.

Az SZDSZ választási plakátján szereplő 1990-es csapatból tehát: 
- 1 fő az MSZP-hez igazolt
- 1 fő a Fideszhez igazolt
- 1 fő nem is lett igazából politikus
- 1 fő szélsőbalos lett
- 1 fő kiszorult a politikából és jogot védett a nyugdíjazásáig
- 1 fő visszament építésznek,

továbbá egy fő elhunyt. A tizenegy főből legalább négyen szakítottak látványosan a párttal, legalább hárman azóta is a párt alapemberei. Azt hiszem, egy szűk év múlva újra érdemes lesz leltárt készíteni.