Alapvetés

A Retropol Kávéházban a rendszerváltás környéki és utáni Magyarország egyes érdekesnek vélt leleteit tárják az olvasók elé a szerzők.
Olvassa, nézze, hallgassa, szeresse!
Amennyiben Önnek is van bemutatható anyaga:
retropolkavehaz@gmail.com

Feedek

13-Mit kíván a magyar nemzet? - 1989

2009.06.24. 09:17 | .Iván | 1 komment

1989-ben, egy esős, márciusi estén egy igazi röplapot nyomott a kezembe egy farmerkabátos fickó a Jégbüfé előtt. Mint kiderült, egy félig legálisan terjesztett kordokumentumot kaptam, az ellenzéki szervezetek követeléseit tartalmazó 12 ponttal. Ez ugyan nem tudatosult azonnal, de mivel volt a papíron egy Kossuth-címer, ami nagyon tetszett, gyorsan kértem belőle még egyet. Akkor még nem sejtettem, hogy a kapott cédulák az első darabjai lesznek annak a csinos kis gyűjteménynek, ami a következő bő egy évben, a népszavazások és választások sűrű forgatagában, az egyes kampányok anyagaiból áll össze.

Maga az eset akkor már nem számított meglepőnek. 1989 tavaszán valahányszor a Váci utcán, vagy a környékén jártam, mindig tapasztaltam valami izgalmas dolgot: hol egy tüntetést, hol a meccs után felvonuló Fradi-tábort, hol az Adidas-bolthoz álló hatvanméteres sort, és az ezen csodálkozó nyugatnémet turistákat, akik aztán az árak láttán, némi számolgatást követően maguk is beálltak a sorba.

Magát a 15-i, szerdai ellenzéki rendezvényt esélyem sem volt meglátogatni. A szüleim annyira tartottak a tüntetés elfajulásától, hogy már a tüntetést megelőző délutánon sem engedtek el otthonról a három sarokra levő művelődési házba, számítógépes szakkörre. Úgyhogy csak tévén át nézhettem, amint Cserhalmi György gondosan felpörgetett műátéléssel sorolja fel az eredeti, 1848-as 12 pontot, ahol pedig van áthallás az 1989-es helyzetre (pl. idegen katonák), ott annyira didaktikusan igyekszik forradalmilag tekinteni a közönségre, hogy az már tisztára giccses.

Utólag végigolvasva a követeléseket, nehéz nem egyetérteni velük, de számomra olyan mértékű naivitás tükröződik a megfogalmazásból, hogy az már fáj. Talán érdemes végignézni, hogy 20 év alatt hová jutott az ország azokban a témákban, amelyekre a követelések vonatkoztak: 

1. pont: Szabad választások. Azóta szabad, demokratikus választások zajlottak le Magyarországon, immáron ötször, ez a követelés maradéktalanul teljesült. Más kérdés, hogy egy igazán jól működő demokráciához kéne egy csomó demokrata is (vö: királyság király nélkül, kommunizmus kommunisták nélkül).

2. pont: Jogállam, bírói függetlenség. Magyarország jogállam, és bírói függetlenek. A kormánytól, a parlamenttől, néha a törvényektől is. De azt azért nem gondolja senki komolyan, hogy ma a magyar igazságszolgáltatás elfogulatlan, konzekvens, gyors és kiszámítható.

3. pont: Szólás-, sajtó-, lelkiismereti- és oktatási szabadság. Lényegében megvalósultak, speciel ez az oktatás területén okozott is komoly károkat. Azóta bebizonyosodott, hogy a sajtó és az oktatás területén a szabadság semmiképpen sem garanciája a minőségnek.

4. pont: Jogot a sztrájkra. Hát, jog az van, de lényegében csak az állami és államközeli dolgozók vannak megszakszervezve, ők talán túlságosan is (pl. MÁV). A versenyszférában meg a legalapvetőbb normákat is csak akkor tartják be, ha azt a tulajdonos valami miatt jónak látja.

5. pont: Közteherviselés. Az örök sláger. Ha figyelembe vesszük, hogy 1989-ben annyit bírt ehhez a témához hozzátenni a későbbi rendszerváltó elit, hogy adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit (kik is adják meg?) , akkor még örülni is kell a jelenlegi helyzetnek.

6. pont: Ésszerűség, működő piac. Hát, gyenge közepes.

7. pont: Bürokrácia és erőszakapparátus. A Munkásőrség és az Ifjú Gárda pár hónapon belül feloszlott, újabban Magyar Gárda van. A bürokrácia köszöni, jól érzi magát.

8. pont: Szabadság és önrendelkezés. Kelet- és Közép-Európa népei hamar szabadságot és önrendelkezést kaptak, azóta szabad akaratukból veszik figyelembe a nagyhatalmak igényeit. 

9. pont: Semleges, független Magyarország. Lásd előző pont. A szovjet csapatokat kivonták, november 7-ét törölték a magyar ünnepek sorából. Ami nem is baj, mert azóta úgysem mutatnak már a tévében tankokat meg rakétákat, amint felvonulnak a moszkvai Vörös téren.

10. pont: Felelős kisebbségi és menekültpolitika. Azóta a magyar kormányok és ellenzékek, a szomszédos államok kormányai és ellenzékei és a magyar kisebbségek különböző szekértáborai is sokat tettek a magyar kisebbségek ügyében. Ennek ellenére a kisebbségek köszönik, azóta is léteznek.

11. pont: Nemzeti önbecsülés. Ebből nagyjából annyi van, mint kéne, csak annyira egyenetlenül oszlik el az egyes emberekben, hogy szinte sehol sem egészséges a mennyisége. A nemzetnek azóta visszaadták a címerét, sokat vitatkoztak róla, hogy melyiket adják vissza.

12. pont: Igazságot '56-nak. Hónapokon belül újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, nemzeti ünnep lett október 23-a, az egykori ötvenhatosok figyelmet, megbecsülést, emlékműveket, parlamenti mandátumokat és különféle kitüntetéseket kaptak. Teljes siker. Később az ötvenhatosok egyes csoportjai elkezdték utálni az ötvenhatosok más csoportjait, úgyhogy szerte is foszlott a nagy ötvenhatos nemzeti egység illúziója. Bennem még az is felmerült, hogy ha 1956-ban nem lett volna szovjet beavatkozás, akkor az egymás ellen forduló csoportokkal a forradalom pár hét alatt leverte volna saját magát.

 

 

     

 

Címkék: politika 1989 rendszerváltás március 15 szórólap

A bejegyzés trackback címe:

https://retropol.blog.hu/api/trackback/id/tr111197144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vandorbot 2009.06.24. 20:39:05

"Vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának" :)

Ne a zemberekkel fizettessék meg. :)

vb
süti beállítások módosítása