Az állampárt 1989-ben végérvényesen elfogadta, hogy előbb-utóbb szabad, demokratikus választásokon kell megmérettetni magát és erre készülni is kezdett. A párt 1989 októberében nevet, vezetőséget és irányvonalat váltott, egyfajta eurokonform szociáldemokrata pártként pozicionálva magát.  

Az új alakulat nem is rajtolt rosszul. Az egykori 800 ezres tagságból ugyan csak néhány tízezren léptek be az új pártba, de a nulláról induló, új szervezetekhez képest ez jelentős előnynek számított. Adott volt továbbá a tagság mellett a szervezeti rend, társadalmi beágyazottság, kapcsolati háló, ingó- és ingatlanvagyon is. Az ingatlanvagyonból persze később a többi párt is kapott bőven. Még eladásra is jutott nekik belőle.

Új pártot hozott létre az egykori MSZMP régi rendszerhez hűséges tagsága is. Az új párt neve azonos volt a régi állampártéval, tagsága is onnét verbuválódott, az infrastruktúrát és a vagyont illetően azonban igen periférikus helyzetben találták magukat.

Az MSZMP hitelesen és sikeresen képviselte mindazt, amit a magyar lakosság elsöprő többsége határozottan elutasított 1989-től úgy 1992-ig: a gondoskodó-atyáskodó-simogató-büntető államot, a barna öltönyökhöz viselt szürke nejlonzoknik és számzáras aktatáskák világát, a tízsoros bevezetővel kezdődő, hivataloskodó és politikai célozgatásokban gazdag politikai nyilatkozatokat, amiket megfogalmazóik a tévéhíradó kiemelt hírei között szerettek volna viszontlátni.

Az új alakulat a rendszerváltás, a demokrácia, a verseny és a szólásszabadság gondolatával ugyanolyan gyorsan és bennsőből eredően barátkozott meg, mint bármelyik embertársunk a foghúzáséval. Nem volt azonban más lehetőségük, mint elindulni a választásokon, és minimális programként abban reménykedni, hogy a listás szavazatok tekintetében átugorják az akkor még 4%-os bejutási küszöböt. 

Az MSZMP az 1990-es kampányban kibocsátott legerősebb üzenetét fogalmazta meg az oldal tetején látható szórólapon. Már akkor tudható volt, hogy teljesen sikertelenül riogatnak a tőkések szolgálatával. A magyar társadalom még egyáltalán nem haragudott a tőkésekre ezidőtájt, inkább egyfajta pozitív várakozással tekintett az eljövetelükre. Hiszen a tőkés országokban árubőség van, Gorenje hűtőt, olcsó kávét és szexkazettát is lehet kapni a Mariahilferstrasse üzleteiben.

A nagygazdák süvegelésének kényszere pedig még irreálisabban hangzott, mint a tőkések szolgálata. Nem is került sor a bevezetésére azóta sem, bár erre vonatkozó igényt regisztráltak.

Ezt szórólapot több méretben terjesztették, a motívumot A1-es méretű plakátként is használták. A fenti két kép egy A5-ös szórólap két oldalának szkennelt változata.

Az MSZMP egyébként nem került be a Parlamentbe az 1990-es választásokon, a megszerzett 3,68% nem volt ehhez elég. A legjobb eredményüket 1998-ban érték el 4,08%-kal, ám eddigre már rég 5%-ra emelték a bejutási küszöböt.

De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.