Az 1989-es évben jelent meg az ország közterületein az a plakát, ami később az egész rendszerváltó folyamat egyik jelképe lett. Az alkotás egy nem különösebben sovány katonát ábrázol tarkómagasságban, hátulról. A rajta szereplő товарищи конец feliratot leginkább elvtársak, vége-ként lehet fordítani, bár az oroszban a товарищ szó nem politikai barátot is jelent. Megjegyzendő, hogy a cirill betűket akkoriban a lakosság döntő többsége el tudta olvasni, az orosz nyelv kötelező oktatásának eredményeként.

Az 1989-es évben vált nyilvánvalóvá, hogy jelentős átalakulás következik. Az év során pedig ahogy teltek a hónapok, úgy vált biztosabbá, hogy az átalakulás nem a fontolva haladás módszerével fog végbemenni, hanem pillanatszerűen, egyik évről a másikra változik meg Magyarország politikai és gazdasági berendezkedése, illetve a politikai vezetők személye is. Ebben a hangulatban, az önmaga jövőjét egyre fényesebbnek és gazdagabbnak látó Magyar Demokrata Fórum ezen plakáttal küldött üzenetet az ország szabadságszerető, függetlenségre vágyó, az európai alapokon nyugvó parlamenti demokrácia és piacgazdaság iránt elkötelezett (választó)polgárainak. Azt üzenték, hogy a nemjóját, mi is be merünk szólni a ruszkiknak, nem csak az a szakállas kis köcsög a Nagy Imre temetésén. Ha már nem jött be a Pozsgay elnöksége.

A plakát eredetileg A0-s méretben jelent meg, de a sikerre való tekintettel később kisebb formátumban is nyomták. Szerepeltették az MDF 1990-es választás kampányában is, csak akkor a Magyar Demokrata Fórum feliratot, a plakát fő üzenetét nagyobb méretben jelenítették meg, mint az fent is látható. A motívumot más módon, például matrica formájában is felhasználták.

A plakát igen népszerű volt a hazánkba látogató nyugati turisták körében, akik ekkoriban annyira büszkék voltak a bátorságukra, ami az éppen lebontott vasfüggöny mögötti területre segítette őket, hogy ennek otthoni bizonyítása érdekében minden ajándéktárgyat megvettek, amin cirill betűs felirat szerepelt. Ezt a plakátot is. Én a választások környéki plakátgyűjtögetésem egyetlen bevételére tettem szert, amikor a Vörösmarty téren eladtam egy árusnak a teljes meglévő készletemet, csak pár darabot tartottam meg. Darabját 200 forintért árulták a turistáknak, akkoriban bruttó 13 eFt körül volt a havi átlagfizetés. 

Egyébként a nyugati turisták körében gazdára talált számos szovjet katonai sapka, öv, zubbony is, és általában minden olyan tárgy, amit a Vörös Hadsereg raktáraiból némi pénz és/vagy ital ellenében, kis kockázattal ki lehetett nyerni, majd a Belvárosban eladni. 

A barátságtalan gesztust megpróbálták barátságos gesztussal viszonozni azok, akikről szólt, így született meg az alul látható plakát. Ami természetesen már nem lett annyira híres, mint az, amire válaszként készült.

Az itt közölt öt kép közül a fenti kettő az adott plakátokról készített digitális fénykép, mivel az A0-s méret szkennelése aránytalanul drága lett volna. A matrica a birtokomban levő eredetinek a szkennelt változata. Az alsó, fekete-fehér képet 1990 tavaszán készítettem a Ferihegyi repülőtérre vezető úton, az akkor még álló Steinmetz-szobor közelében. Az alsó színes kép ennek a plakátnak egy reprodukciójáról készült digitális fénykép.